1. Fejezet

És téged ki ment meg?

     Besétálva a Liraxba minden szem rám szegeződött, ami kicsit megrémisztett. Ez volt minden ifjú, jó testi adottságokkal rendelkező rendőr első állomáspontja, kémkedj magáncégeknek. Rendészetre mentem régebben, nem titkos ügynök képzőre, nem is ide akartam jönni. Beérve a főnök irodájába, Zénó elengedett, majd leült. 

  - Korina,üdvözöllek köreinkben! - fordult meg Dália.

  - A legkevésbé szeretnék itt lenni - makacskodtam.

  - Alexia ezúttal cserben hagyott? - kortyolt bele italába.

  - Honnan tudsz te erről? - fintorogtam.

  - Kis csillag, Dália mindenről tud - nevetett fel Zénó.

  - Tetszik a makacsságod, Zénó vidd el a FAT-hoz! - utasította.

A srác kelletlenül ragadta meg ismét a csuklóm, majd vonszolt el a FAT csapathoz. Igazából ilyen volt a Troxnál is, ez egy trendi rövidítés a Fegyvert Adó Társaságra. Ugye hogy már nem is annyira menő, mint ahogy hangzik? A három lány felszerelt kétszer jobb, modernebb fegyverrel, mint a Trox. Kezdett megtetszeni ez az egész Lirax. Zénó rögtön visszacipelt Dáliához, majd leültetett.

  - A Trox nem tétlenkedett - állapította meg Dália gondterhelten.
  - Miért? - vizslattam újonnan kapott fegyverem.
  - Felvették a legprofibb bérgyilkost, akit rád küldtek. A Lirax mindenről tud - kacsintott.
  - Ki az? - nevettem.
  - Ya Ou Feng - mondta ki Zénó olyan gyorsan, mint ahogy a ragtapaszt szokás letépni.
  - Micsoda? - álltam fel a helyemről. - Egy kispályást raknak a helyemre? Ezt nem gondolták komolyan - hüledeztem.
  - Pedig így van, Korina. El tudod intézni az ügyet? Kell egy testőr esetleg? - kérdezte Dália.
  - Nem kell nekem senki - álltam fel. - Hova kell mennem? - fogtam copfba a hajam.
  - Magyar Állami Operaház, de légy óvatos - jelentette ki főnököm. - Ezzel a sráccal nekünk is meggyűlt a bajunk, sose tudjuk elkapni.
  - Akkor majd én megtöröm ezt az elég béna átkot - vetettem egy cinikus mosolyt.

Kisétáltam az irodából, majd útnak is eredtem. Szerencsémre a Lirax biztosított "szolgálati" ruhát, így kisebb utcákon, szinte észrevehetetlenül osontam. Legalább is akkor én úgy gondoltam, hogy olyan vagyok, mint egy kaméleon. Dáliának igaza volt, vérbeli profi.

  - Nem megy ez a fránya meló, igaz? - nevetett fel ellenfelem.
  - Ó, tényleg? A Troxnál jobbra nem futotta? - fontam keresztbe karom.

Egy szempillantás alatt támadt rám, szinte vérfagyasztó pontossággal szúrt volna meg, ha nem lépek ki előle. Karját hátracsavarva kényszerítettem földre, és próbáltam letaszítani, ha ellenkezett. Valaki pisztolyt szegezett a fejemhez, szinte azonnal lepergett előttem az életem.

  - Korina, te nem haltál meg? - csengett fel Alexia hangja.
  - Utolsó hagy ne mondjam mi vagy - álltam fel.

Ezzel elengedtem a földre kényszerített Ya Ou-t. Magam mellé emeltem kezeim, majd szembefordultam egykori társammal. Legszívesebben lelőttem volna, és hagytam volna ott a fenébe, de fedezte valaki.

  - És téged ki ment meg? - nevetett fel a srác.
  - Engem nem kell - mosolyogtam.

A fiú egy mozdulattal térdre kényszerítette Alexiát, majd pisztolyát kicsavarva kezéből a lány halántékához helyezte. Elképedve néztem a jelenetet, csak nagyokat tudtam pislogni.

  - Beléd meg mi ütött? - lepődött meg Alexia is.
  - Másokat cserbenhagyni csúnya dolog, lelökni az erkélyről őket még csúnyább - kacsintott Ya Ou, majd meghúzta a ravaszt.

Alexia golyót kapott, majd élettelenül eldőlt. Eddig sose rémültem meg, most viszont beparáztam. Egy gyilkos állt velem szemben. Hirtelen indulatból rántottam elő a pisztolyom, majd a srácra szegeztem.

  - Baszki, rakd már le! Rossz rád nézni - mutatott rám, mint egy szerencsétlenre.
  - Nem! Te rakd le! - pöccentem be.
  - Komolyan ennyivel tudsz visszavágni? - nevetett fel.
  - Mintha te annyira menő lennél - tettem csípőre a kezem.

Kezdett az egész szitu átcsapni egy komédiába. Alig öt perce még életveszélyben voltam, ám most már egy picit se féltem. Ott álltam szemtől szemben azzal a férfival, aki pénzt kapott azért, hogy megöljön, mégsem ölt meg. Még nem ölt meg...